fűben feküdni kócos hajjal

Írtam egy nagyon jó bejegyzést, erre nem mentette el, elveszett az egész...

Tehát akkor röviden a hetem:

-hazatértem hétvégére, az egész család beteg, remélem nem kapom el, ha már Esztertől nem kaptam el a lázas torokfájásos betegségét

- voltam Bátor Tábor interjún, fantasztikus volt az előtte lévő kommunikációs tréning, utána 8-ig beszélgettünk, amíg mentek az interjúk

- Vidámparkos gépkezelő megint a tisztségem, megvan a vizsgám

- hétfőn jön Ő Pestre (L) állásinterjúra, és lesz elég sok időnk a napból egymásra :)

Ma sok idő után felmásztam a chat-re. Mindig is tudtam, hogy hülyék vannak ott és hülye gondolkodásúak, de hogy ennyire, attól dobtam egy hátast. Emberünk először nem volt bunkó, 30 éves hímegyed, semmi probléma. Ám miután rákérdezett, hogy nincs e kedvem egy gyengéd szexhez? Mondom van, csak nem tőle. Erre megkaptam a szentbeszédet, hogy akkor én MÉG tiszta vagyok azon a téren, hogy nem csalom a páromat, de majd félrekefélek, ha majd a párom is. Nah erre jött a *nagy szemekkel pislog* ábrázatom. Mondtam neki, hogy egyikünknek sincs semmi okunk ilyet tenni. Erre megint én kaptam a szentbeszédet, hogy kis butus vagyok, mert a férfiakban ott a vadászösztön, és előbb-utóbb úgyis megteszik azt a JÓ dolgot, ami a megcsalás. 

Azt hiszem nem kéne chat-re járnom, vagy tényleg ilyenek az emberek?????

Vagy én gondolom rosszul, hogy egy párkapcsolat azért párkapcsolat, mert ott a hűség, ha más kell az embernek, akkor intsen pápát, de ne szúrjon tőrt a másik szívébe.

(itt jön az, hogy engem már megcsaltak, de előtte is így gondoltam)

Itt jön a képbe, hogy a mai világban már nem szentségtörés, ha valaki olyan kapcsolatot folytat, ahol a két személy összejár, szexelnek meg minden, de nem járnak. 

Igen, nekem is volt ilyen, sose tagadtam, ma már bánom. De abban az időszakban képtelen lettem volna az érzelmekre. Pont azért hagytam ott azt a kapcsolatot, mert rám akarta erőszakolni, hogy minimum kicsit szerelmesnek kell lennem.

Néha annyira nem tudom, hogy van a jövő...hoppá...van...hiszen ami most még jövő...az 5 perc múlva állapot...az hamarosan elérkezik...hm...még egy halál...bár erre számítottunk...pár hete történt...én csak nemrég tudtam meg...a pacis bácsi...mindig vidám emberként maradt meg az emlékezetemben...tudtuk, hogy rákja van...évek óta...nem akart tovább szenvedni...inkább felakasztotta magát...valahogy nem fáj...hiszen évek óta tudtuk...hogy nincs sok idő...és csak szenvedés volt...jobb neki...önző voltam...nagyon...az utóbbi pár években alig látogattam meg...nem akartam szenvedni látni...csak apu hozta a híreket...hogy mi van vele...igaz ő se akart nagyon embert látni...mindig is az az ember volt...aki nem akarta...hogy szenvedni lássák...

szív alakú minipalacsinták...kör alakúnak indultak...de mintha megéreztek volna valamit...szeretem az ilyeneket :)

Előző hét kedden érkeztem hozzá Jurijföldére :) Már jó ideje nem láttam, így első este azt se tudtuk elviselni, ha egymástól 2 méter távolságra kerülünk. Rengeteg ideig csak feküdtünk összeölelkezve, kis puszikat adva egymásnak. Ottani tartózkodásomról, hogy kezd egyre inkább ez a felnőtt élet lenni. Most már ez nem kamaszszerelem, vagy olyan csak felnőttesebben?! Voltunk együtt ruhát vásárolni, nah jó eredetileg főleg neki kerestünk ruhát, be kell vallanom nagyon élveztem, hogy másnap vásárolhatok úgy, hogy Ő is ott van :). Nagyon tetszik, hogy meghallgatjuk egymás véleményét és úgy döntünk, ez azért jutott eszembe, mert egyik hülye csoporttárs kijelentette, hogy én uralkodni tudok a páromon, szó sincs uralkodásról, ez kérem szépen közös döntéshozatal. Vittem neki ajándékot, csaaaak úgy, egy sötétkék kötött sálat Simpsonos csomagolópapírba, és csórtam neki itthonról perecet, amit én sütöttem, nagyon örült neki. Én meg kaptam csodálatos rózsát, egy porecsetet a számítógéphez és egy Bluetooth-ot. Volt ott ágyba nápolyizás, ami által nem lehetett rendesen feküdni, mert szúrtak a nápolyimorzsák. Hamarosan fél évesek leszünk, és azt itthon Ráckevén ünnepeljük, hogy hogyan azt még kifundálom, majd 20.-n megyünk Ráckevei Gyalogjáró 40 km-es távjára. Megcsináljuk, ügyesek vagyunk, addig meg testmozgatni kéne nagyon. Ma már rávettem magamat egy kis tornára, ami holnapra hatalmas bosszút fog állni izomláz formájában, hétvégén meg bicajra pattanok és irány a gát. Ilyenkor kb. sehol senki azon a részen, imádom ^^. Meg kocogni kéne Margit-szigeten, csak az olyan messze van kolitól. Tudom, tömegközlekedés, csak azért a testszag :D. De hát mozogni kell, el lettem kényeztetve, Jurijföldön túl jól főznek, így mennek fel a kilók, nah meg itthon is szeretek nagyon főzni, sütni. Pénteken a Mocis, előtte meg megint városbarangolás, szünetben vittem neki nyamnyamolnivalót, és megvettem álmaim egyik könyvét a Puszikönyvet. Lett közös lakatunk, amit feltetettünk a lakatfára :p. Sütöttem neki vaníliapudingos kakaós muffint ^^. Már csak 2 hónap van az iskolából, július végén kiderül mi lesz a jövőm ősztől. Remélem felvesznek főiskolára, nyárra meg szállást kell találnom, jó lenne Kerekes úti kollégiumba bekerülni nyárra, közel van a Vidámparkhoz. Jövőhét pénteken meg Bátor Tábor interjú, majd szurkoljatok, hogy oda is vegyenek fel, akkor lehetne 10 nap tábor igaz kőkemény munkával, de segíteni mindig is jó érzés volt az életben. Utána meg ha összejön, vasárnap, hétfő, Vidámparkos munka, már nagyon várom :). Bár ilyenkor még elég pangás van, Tegnap gyakoroltam kicsit a Linux terminálon, csak pár egyszerű parancs, pl. naptárlekérés, időlekérés, számítógépnév megjelenítése.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a múlt héten 2 mondatom, amit már leírtam, érvényes volt:

• rengeteg olyan pillanat volt, aminél azt kívántam bárcsak örökké tartaná

• úgy érzem az idő haladásával egyre jobban szerelmes vagyok belé

Hiszen a párkapcsolat nem csak a jóról szól, hanem arról is, hogy együtt megoldani mindent, amit lehet. Akkor is ott lenni az emberrel, ha temetés van, vagy akár keservesen sír a másik. Megpróbálni megérteni a másikat, a másikban megbízni, egyességeket kötni, és főleg együtt küzdeni.

Ez a világ olyan kerek, miért lennék én szögletesebb?

emlékszel még?

- az első puszira, amit fiútól kaptál szeretetből?

- amikor a Hősök terén sírva énekelted a kedvenc dalotokat, mert vége lett?

- amikor annyira beteg voltál, hogy azt hitted meg fogsz halni?

- amikor tényleg elkezdted értékelni az életet?

- amikor nem értékelted az életet?

- arra a tekintetre a Lánchídon?

- a vagdosásos vérre?

- az első Quimby koncertre?

- az első insulinbeadásra?

- az első csókra ott a Boráros tér fele a Dunaparton?

- az első ember elvesztésére?

- a küzdésre?

- a sírva elalvásokra?

- a teliholdas éjszakákra?

- az ablakban üldögélős éjszakákra?

- az első tanítási napra Budapesten?

- az első ősz hajszálakra a gondtól?

- az első hipóra?

Igen, mindenre emlékszem...

itt a tavasz...ilyenkor annyira...de annyira...érzem az életet...meg vagyok őrülve...jó értelemben...legszívesebben kimennék futni...vagy bármi fárasztó mozgás kint...az élet...gyerekek...erről jut eszembe...az életérzés...érezni...az életet...hogy  a vagdosás örökre ott maradt a kezemen...pont tegnap vagy előtte már nem tudom...vettem észre megint...bizonyos szögben...bizonyos fénynél látszik...ez van...tudjátok...sebeink emlékeztetnek ránk...hogy a múltunk valóban megtörtént...de itt a jelen...itt a jövő...van benne rossz...de sok jó is...és mindent megoldok...még ha néha fájdalmasan is...

még egy dolog...temetésre nem mentünk...annyira nem akartunk...de nemrég meglátogatom a friss sírhelyet...rózsát dobtam rá...és emlékeztem...lassan eljutok oda...hogy az a fontosabb...hogy aki meghalt...azzal de jó volt...mert ezt műveltük...meg azt...meg persze emlékszel rá...az lassan másodlagos...hogy meghalt...persze...mindig fáj...nagyon fáj...főleg...hogy ő volt az...aki legelső koleszos évemben is szerepet játszott...amikor még eléggé elveszett voltam Budapesten...még csak 3 hete halt meg...az élet néha rossz...de a szeretetek és a mosolyok között nem lehet menekülni a boldogság elől...